Főoldal --> Hírek --> Sajtóközlemények / Hírek

A kötelező betétdíj tönkreteheti a szelektív gyűjtést

2013-03-12 | Budapest

Az egyszer használatos italcsomagolásokra bevezetett betétdíj felszámolná a szelektív hulladékgyűjtést és indokolatlan többletköltségeket jelentene az államnak és a gazdaságnak - hangzott el a RECOMPLEX Egyesülés által szervezett konferencián. Bár döntés még nem született, a kötelező betétdíj bevezetésére irányuló javaslatot fontolgat a szaktárca. Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a betétdíjas rendszer kiépítése és fenntartása drága, és a csomagolási hulladék mindössze 10-15 százalékának kezelésére alkalmas.

Magyarországon és Európa legtöbb országában jelenleg a szelektív hulladékgyűjtés a csomagolási eredetű hulladékok begyűjtésének elterjedt módszere, jellemzően gyűjtőszigetes vagy házhoz menő gyűjtés segítségével nyerik vissza a papír, műanyag, fém és üveg hulladékot. Nemrégiben ismertté vált, hogy a szaktárca kötelező betétdíjas rendszert kíván bevezetni az úgynevezett egyutas italcsomagolásokra vonatkozóan (pl. PET palack, alumínium doboz), hogy ösztönözze a lakosságot azok nagyobb arányú begyűjtésére.

Az egyutas csomagolások hasznosítási arányát sikerült 95 százalékra növelni, azonban 2003-ban, a betétdíj bevezetésekor sem jártak ettől túl messze: a szelektív gyűjtéssel az italcsomagolások 80 százalékát nyerték vissza. A betétdíjas és a szelektív hulladékgyűjtési rendszer párhuzamos működtetése ugyanakkor nagyon drágává tette az italcsomagolások begyűjtését, a jelenlegi rendszer 3-5-szörösébe kerül a korábbi, csak szelektív gyűjtésre épülő modellnek.

A kötelező betétdíjas rendszertől mintegy 75 százalékos begyűjtési és hasznosítási arányt várnak az érintett italcsomagolásoknál. Az egyéb, nem italcsomagolás jellegű hulladék (pl. műanyag fólia, papír) begyűjtésére maradna a szelektív hulladékgyűjtés rendszere, igaz, egy jóval kisebb infrastruktúrával.

A kötelező betétdíjas rendszer lényege, hogy a nem újratölthető italcsomagolásokat is betétdíjjal terhelik, amelyet a fogyasztó a vásárláskor fizet meg, majd az ép palackok, dobozok visszaváltásakor visszakap. Az italcsomagolások visszaváltása a kereskedelmi egységekben történik visszaváltó automata segítségével vagy kézileg. A palackok, dobozok egy elszámoló központba kerülnek, ahol megtörténik a csomagolások számolása, azonosítása, és ennek alapján a betétdíjakkal történő elszámolás. A begyűjtött hulladék ezt követően kerül a hasznosítási folyamatba.

A RECOMPLEX Egyesülés, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség és az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége által szervezett konferencián Joachim Quoden független hulladékgazdálkodási szakértő átfogó képet adott az európai országok rendszereiről, amelyből kiderült, hogy nyolc ország (Dánia, Észtország, Finnország, Horvátország, Izland, Németország, Norvégia, Svédország) alkalmaz betétdíjat az egyutas csomagolásokra, további nyolc pedig megvizsgálta a bevezetés lehetőségét, azonban elvetette ezt a begyűjtési módszert. Különösen azok az országok (pl. Belgium, Franciaország, Ausztria) nem vezették be végül a betétdíjat, amelyekben már egyébként is eredményesen működött a szelektív hulladékgyűjtés rendszere. A betétdíj ellen szóló legfőbb érv annak jelentős bevezetési és működtetési költsége volt. Hollandiában, ahol 2015-től megszüntetik a betétdíjat, az egy palackra jutó begyűjtési költségek 6 euró centről 1,5 euró centre csökkennek.

Hatékony-e a német modell?

Németországban 2003-ban vezették be a kötelező betétdíjat az egyutas italcsomagolásokra azzal a céllal, hogy megmentsék, illetve erősítsék az újratöltést, azaz a többutas csomagolások használatát. Ezt a célt azonban nem sikerült elérni, sőt, az újratöltés aránya jelentősen visszaesett: míg 2003-ban az ásványvíz 74 százaléka került újratölthető palackba, 2010-re mindössze 34 százaléka.

A magyar palack útja

Magyarországon a csomagolási hulladék mintegy 10-15 százalékát teszi ki az italcsomagolás, ennek visszagyűjtése jelenleg a szelektív gyűjtőrendszeren keresztül történik. Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség megbízásából a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Nonprofit Közhasznú Kft. által készített tanulmány szerint a jövőben a palackokat nem a szelektív gyűjtőkhöz, hanem a boltokba, szupermarketekbe kellene visszavinni kb. 30 forintos betétdíj fejében. A tanulmány készítői szerint ez az összeg kellően motiváló a lakosságnak, és fedezi a rendszer működtetésének költségeit. A visszaélések elkerülése miatt az italcsomagolások azonosítása és elszámolása vonalkódos rendszerrel történne, hogy egy palackot ne lehessen akár többször is visszaváltani.

Az Ásványvíz Szövetség és Terméktanács, valamint az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége úgy látja, hogy a betétdíjas rendszer működtetése összességében lényegesen, kétszer-háromszor költségesebb a szelektív gyűjtési rendszereknél. Ennek oka kettős: ki kell alakítani és működtetni kell a betétdíjas rendszert, ezzel párhuzamosan bővíteni és üzemeltetni kell az uniós forrásokból megépült és jelenleg is épülő szelektív hulladékgyűjtő rendszereket. A rendszer kiépítésének 20-25 milliárdos költségén túl évi 10-12 milliárd forintos működési költséggel kell számolni. Az önkormányzatok - azáltal, hogy a jól értékesíthető italcsomagolás kikerül a szelektív gyűjtésből - mintegy 5-6 milliárd forinttól esnének el évente.

Az italgyártók szerint a betétdíj bevezetése 10-50 százalékos áremelést jelentene az érintett termékköröknél: ásványvizek, üdítők, sör, bor, szeszes italok, ami 5 milliárd forintos árbevétel csökkenést eredményezne a gyártóknál és a kereskedőknél. Ez akár 400-500 munkahely megszűnéséhez is vezethet.

Továbbá a betétdíjas rendszer újabb hatalmas és indokolatlan adminisztratív terhet róna a gyártókra, kereskedőkre. Összességében több száz gyártót és mintegy 40 ezer boltot kellene egy nagyon szigorúan ellenőrzött informatikai és adminisztrációs rendszerbe terelni.

A gyártók képviselői arra kérik tehát a szaktárcát, hogy mutassa be a 2020-ig hazánk előtt álló uniós hulladékgazdálkodási célokat, és - figyelembe véve az országban kiépített és kiépülő rendszereket -a célok elérését szolgáló megoldási módozatokat és azok várható költségigényét.

Szerző: ÖKO-Pannon

vissza a lap tetejére

Vissza az előző oldalra